Mély gyermeki vágyból…
Emlékszem gyerekkoromban a könyvekre, milliónyi történetre, amik ajtót nyitottak valóságokra, szerelmekre, drámákra, érzelmekre, konfliktusra, örömre és bánatra, megannyi életre…
Éreztem ahogy formálnak, ahogy átalakítanak a történetek, ahogy egy-egy mondat megtelepszik bennem és én viszem magammal tovább és ízlelgetem.
Ma sincs ez másképp. Viszek magammal egy könyvből, egy beszélgetésből, egy dalból, egy alkotásból.
Gyerekként fogalmazódott meg bennem a mélyről jövő vágy, hogy könyvet szeretnék írni és azzal adni…
Aztán sok évre, évtizedre felkerült az álmok egyre inkább porosodó polcára, egyre távolibb ábrándként lejtett táncot egy másik dimenzióban…
Csodálatos megengedésből…
Aztán egy csodálatos őszi napon (immár felnőtt szárnyakat bontogatva) – egy olyan időszakban, amikor a csodák csakúgy elkezdtek teremni és áramlani körülöttem – akkor mint az égi áldás megérkezett egy mondat és követte a többi, amíg történet lett belőle.
Kései órán ébresztett az ihlet, és én kezdtem egyre szorosabban fogni a gyeplőt. De az alkotás nem ilyen. A kontroll, az irányítás, a görcsösség, az akarás nem táncpartnerei a könnyedén áramló ihletnek.
Érkezett hát a tanítás: kevesebb akarás, több alkotás…
És így is lett…Történetek helyett immár versek érkeztek, vagy ha ismered Neale Donald Walsh: Beszélgetések Istennel című kötetét, nos könnyed és emelkedett diskurzusok egy magasabb bölcsességgel… Hogy lesz ebből könyv? Ne kérdezd, te csak bízz és írj…
És így is lett… gyűltek az írások, a versek és beszélgetések…
Lassú, kitartó munkával anyagba öntve a lélek s szellem üzeneteit….
A könyv születésének legnehezebb fázisa ezeknek a szabadon szárnyaló élményeknek, írásoknak, mozaikoknak, kincseknek a struktúrába rendezése.
Kicsit úgy éreztem magamat, mint a mesében a lepkevadász kisfiú, aki hálóval próbálja összefogdosni ezeket az illékony tüneményeket.
Szerencsére ekkor már megtaláltam azt az erdőt, ahol segítőtársaim is akadtak és Böbe (Mosolygó-Marján Erzsébet) könnyedén derűs mosollyal segített, majd mégis visszaadta, hogy gereblyézzem csak össze én az ágyásaimat, s végül mégis felfűztem egy olyan gondolati szálra a történeteket és verseket, ami szívemnek kedves.
Mert nem lineáris, hanem körkörös. Olyan egységet alkot, amibe bárhol be lehet lépni. Egy körforgás, ami mindenképpen érted van.
S ezzel megszületett egy olyan könyv, ami egyszerre elveti a konvenciókat és mégis beépíti azt, ami támogatja és ami megőrzi az egyéniségét.
Vannak benne novellák, versek és belső monológok, amik mégis valahogyan kerek egészet alkotnak. Mert amikor intuitívan vezetik a kezedet, akkor az több lesz, mint amit elméddel valaha alkotni tudnál.
Önfelvállalásból…
Megszülethetett ez a könyv akkor, amikorra én is vállalni tudtam, hogy leszek híd ég és föld között. Amikor két lábbal a földön állva tudtam azt mondani és vállalni, amiben hiszek. Amikor a spiritualitás nem az aktuális kor divatja és trendje, hanem jóleső bizonyosság az életben, egy magasabb bölcsességben, abban, hogy megtartanak, s hogy szívbéli választásaink hozzák el a valódi teljességet.
Amikor rábíztam az élet áramlására, hogy mikor válik valóra a gyerekkori álmom, amikor hajlandó voltam (legalább nagyrészt 😊) elengedni a kontrollt, akarást, mikromenedzselést.
Amikor kitartóan és lassan (elfogadva, hogy ez a tempó) lépdeltem a megvalósítás útján és amikor felvállaltam, hogy igen, én ebben hiszek és ez a lelkem egy darabja, na akkor tudott megszületni A lélek tánca könyv.
És valahogy azt remélem, hogy hasonló „születésekben”, önmagunkra találásokban adhat olyan megerősítést, amitől kicsit könnyebben, kicsit bizakodóbban és kicsit bátrabban lehet tovább menni az úton, ami IGAZán a miénk.
Császár Eszti
A lélek tánca
Csapj le a dedikált példányra most! Tedd be kosaradba A lélek tánca című könyvet az alábbi gomb segítségével!