Koch Beatrix: Milyen könyvet írok most éppen?

Jelenleg második könyvemet írom, amelynek műfaja egy izgalmas, science fiction elemekkel megspékelt thriller lesz. Lesz benne művészet, időutazás, szerelmi háromszög és rejtély is.

A történet első vázlata egy komplett novella volt. A kreatív írás kurzuson az egyik feladat egy történelmi krimi megírása volt. Bajban voltam, hiszen sohasem írtam még csak egy krimi-szagú mondatot sem. Azonban izgalmas történeteket nagyon is szeretek olvasni, főleg olyanokat, amelyeken közben is sokat lehet gondolkodni, és nem látható előre, hogyan végződik.

Amennyire idegenkedtem a krimitől, annyira vonzott a feladat történelmi kihívása. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy miképpen tudnám megoldani a történelmi részt, és kicsit elvenni a krimi élét. És ekkor eldöntöttem: egy történelmi thrillert fogok írni!

Amikor elkészült a novella, és elküldtem Péterfy Gergelynek, ő ezt írta rá válaszul:

“Fantasztikusan izgalmas lett a novella, és a picassós rész annyira elevenre, tapinthatóra sikerült. hogy szinte én is ott ültem a főhőssel ebben a különös villában, és éreztem a festékszagot.”

Tehát tetszett Gergelynek! – gondoltam euforikusan, és ebben a pillanatban megéreztem, hogy lehet, hogy ebben a történetben több mélység, árnyalat és réteg rejtőzik még, mint egy rövid novella. Jóval több. Akár egy könyv is lehetne belőle!

Elkezdtem folytatni a történetet, de nem ám csak úgy, kronologikusan, hanem rögtön jól megkavartam visszaemlékezős és időutazásos jelenetekkel, több szereplő szemszögéből is bemutatva.

Ahogy írtam, rájöttem, hogy még többet szeretnék megtudni Picassóról, az időutazásról, a relativitáselméletről, az 1920-as évekről, az elképzelt jövőről, a traumatikus emlékek feldolgozásáról, és a mediterrán francia kisvárosokról. Ezért aztán rengeteg könyvet elolvastam, megnéztem sok-sok témába vágó filmet, beszéltem csillagásszal, konzultáltam sci-fi rajongókkal és biológussal.
Mindez sok ideig tartott, de közben írtam is.
És átírtam.

Az első néhány oldalt angolra is lefordítottam. Remegő gyomorral és repeső szívvel, félig-meddig bízva benne, hogy igen, beválogatnak majd a nyertesek közé, beadtam a First Pages nemzetközi irodalmi pályázatra az angol fordítást. És vártam, hónapokon át. Szinte nem múlt el nap, hogy ne gondoltam volna arra, „hátha”, „talán”, „de jó lenne”. És amikor végre ott volt az e-mail-fiókomban a hivatalos értesítés, akkor rájöttem, hogy hiába reménykedtem lélegzet-visszafojtva. Sehol sem láttam a nevemet. Majdnem sírtam.
Mégsem álltam le, és az a legjobb, hogy nem ment el a kedvem a történettől.

Elkezdtem még többet írni. Sokszor a legcsodálatosabb üzemmódban megy az írás, maguktól jönnek a szavak, csak úgy betöltik a képernyőt. Máskor nehezebben. De írok, és magam is várom a folytatást.

Részlet a Picasso múzsája munkacímű thrillerből:

„Picasso pont olyan volt, mint amilyen a fotókon: barnára sült testén csíkos, kinyúlt pólójában, és térdig érő halásznadrágban ült a mólón, a hullámokat nézte, nyugodtan, mintha csak meditálna. Persze tudtam, hogy Picassóról készült színes fotó is, de mégis mindig fekete-fehérben képzeltem magam elé: a szürkék selymes fényével, a finom átmenetekkel és tónusokkal. És most itt ült előttem, a tenger és az ég kékje vibráltak mögötte.
Ahogy közeledtem, megreccsentek a lécek a stégen, ő meglepődve fordult felém. „Nem tudja, hogy ki vagyok”, gondoltam kétségbeesetten. De kár volt aggódnom, ő felém nyújtotta a kezét, és hellyel kínált maga mellett. Borisz már mindent előkészített.
– Nagyon vártam ezt a találkozást – kezdte el Picasso a beszélgetést. – Borisz szerint öntől megtudhatom mindazt, ami foglalkoztat a jövő művészettörténetében.
– Legalábbis 2050-ig bezárólag – válaszoltam zavartan, és leültem mellé.
Fiatalabb volt, mint ahogy gondolni szoktam rá, a Mesterre. Alig pár évvel lehetett idősebb Borisznál. Sötét, fényesen csillogó haját a szél az arcába fújta, ő pedig szórakozottan simította hátra a fürtöket.
Hogyan vette rá Borisz Picassót erre az őrültségre? El sem tudtam képzelni, hogy mivel. De volt rá egy hónapom, hogy kiderítsem. És nemcsak ezt, hanem mindent, amit valaha is tudni akartam róla.”
Többet is megtudhatsz rólam az írói oldalaimon, keress fel.