Blog

2021. június 8-án, épp a születésnapomon jelent meg az első verseskötetem, a Bőréhség. A kötet több év verseit összegyűjtve mesél szerelemről, szakításról, és arról, hogyan próbáljuk újra megtalálni önmagunkat a szakítás után. De hogyan is született a kötet? Ebben a bejegyzésben erről mesélek!

Már legalább 4-5 éve foglalkoztatott a saját kötet gondolata, és legalább három koncepció is megszületett, de egyiket sem éreztem elég erősnek. Végül a véglegesnek gondolt változatot még 2020-ban, a tavaszi karantén alatt befejeztem. Gondoltam, hasznosan töltöm az időt, jót tett az írás.

Aztán egy picit félretettem. Tudtam, hogy ez már az a változat, amit ki fogok adni, de nem éreztem alkalmasnak az időt rá (bár szerintem ez relatív), és magánkiadásban szerettem volna publikálni, de az anyagi keretet még bővíteni kellett.

Több mint fél év kemény munkájával és a párom segítségével azonban végre lett elég pénzem. Minden más pedig csak részletkérdés.

Ősszel vettem elő újra a Bőréhség kéziratát.

Ekkorra már néhány bétaolvasó véleményezte, és én is hagytam magamnak időt arra, hogy egy kicsit leülepedjen bennem a szöveg, és hogy friss szemmel újra átnyálazzam az egészet.

Ekkor több vers kikerült, néhányat picit átírtam, új címek is jelentek meg a tartalomjegyzékben, de ezek a változtatások a korábbiakhoz képest minimálisak voltak.

Decemberben megtaláltam a tökéletes illusztrátort és tördelőt Kaprinyák Dóra személyében, akivel több hónapon át terveztük a kötet vizuális megjelenését, mert az illusztrációk mellett például a lapokon található üres tereknek is nagy szerepe volt.
Nagyjából márciusra elkészült a kötet.

A koronavírus okozta gazdasági helyzet nem kedvezett a könyvkiadásnak, és az elsőkönyves szerzők kifejezetten hátrányos helyzetbe kerültek.

Alaposan felmértem a lehetőségeket, több árajánlatot is bekértem szerzői kiadóktól, a hagyományos kiadóknál dolgozó ismerősöket is alaposan kifaggattam, de mivel a saját megjelenéseiket is bizonytalanul kezelték, visszatértem az eredeti gondolathoz, a magánkiadáshoz.

A kézirat készen állt, különböző fázisaiban legalább tíz ember véleményezte (köztük szerkesztők is, mert semmit nem bíztam a véletlenre), megállapodtam egy tapasztalt korrektorral – aki egyébként gimnáziumi osztálytársam is volt egyben – a grafikus-tördelő adott volt, így már csak a tökéletes nyomdát kellett megtalálnom.

Sokak számára ez a legnehezebb, mert nem csak az ár-érték arányra, hanem a minőségre is figyelni kell.

Mivel kommunikációs asszisztenséként offline kommunikációs anyagok rendelésével is foglalkoztam, kicsit jobban ráláttam a piacra, de a tökéletes nyomdát egy nagyon régi módszerrel találtam meg.

Leültem a könyvespolcom elé, levettem azokat a könyveket, amelyek minőségével elégedett voltam, és kinéztem a kolofonból, melyik nyomdában készültek. Szerintem ez a legjobb referencia, hiszen, ha van egy könyved, amit többször is elolvastál, és még mindig megfelelő a minősége, a kötet hosszú élettartama garantált.

Olyan nyomdát találtam, ami több nagyobb kiadóval is együtt dolgozott, és őszintén meglepett (kellemesen), amikor megláttam az árajánlat végösszegét.

Hihetetlenül profi és kedves csapattal dolgoztam együtt, és a végeredmény minden képzeletemet felülmúlta.

A könyvem születéstörténetét sokkal könnyebb volt leírni, mint akkor a „végigszenvedni”.

Még most is van egy csomó megválaszolandó kérdésem, és megoldandó feladatom. Fontos ugyanis kiemelni, hogy a szerző ilyen esetben nem csak szerző, hanem menedzser és producer is egyben, aki amúgy jól ért a marketinghez is.

Azóta tartottam egy szuper könyvbemutatót a Margit-szigeten, dedikáltam az Ünnepi Könyvhéten, és ugyan nem megy minden zökkenőmentesen, folyamatosan tanulok, tapasztalok, új dolgokat fedezek fel. Hadd mondjak egy példát: eddig a költői énem szinte teljesen csak az online térben létezett, de az offline térben való megjelenés is nagyon fontos – már amikor azt a járványhelyzet lehetővé teszi.

Nekiestem az önképzésnek, és persze elfogadom és keresem is mások tapasztalatait, tanácsait.

Rengeteg olyan dolog akad, amit csinálhatnék majd jobban is, de szerintem a könyvpiac jelenlegi helyzetében semmit nem lehet tökéletesen csinálni.

Hagyatkoznunk kell egymás tapasztalataira, de egy teljesen új utat kell kitaposnunk magunknak, amiben ki tudja, hány akadályt találunk majd.
É. Tóth Judit