Hogyan készülj fel egy biztonságos utazásra?
Emlékszem arra a március 15-ére amikor hatalmas hófúvás volt és a családommal mi is a hó fogságába rekedtünk 23 órára. A tavasszal elvárható meleggel a valósággal köszönőviszonyban sem volt akkor az időjárás, mondhatnám, hogy rendkívül elvetette a sulykot.
Tudod, ez 2013-ban volt, amikor a felhívásra, hogy havazni fog…egyedül a hókotrók nem reagáltak azonnal. Általában az ember pozitívan indul el, nem arra gondol, hogy bármi is érheti, némi előjel (erősebb havazás) ugyan volt aznap, amikor Sopronból Budapestre akartunk utazni, de arra számítottunk, hogy kelet felé már verőfényes napsütéssel találkozunk. Az akkori tudásunk szerint felkészülten indultunk, tele tankolt autóval, váltó ruhával az óvodás korú gyerekeknek, némi élelemmel, innivalóval, persze nem 23 órára elegendő készlettel.
Biztonság, tudatosabb indulás
Ha már akkor rendelkezem azokkal az ismeretekkel, melyet a napokban olvastam Kovács Lajos: Utazz biztonságban! c. könyvében, akkor viszont sokkal tudatosabban gondolkodom.
Az író ugyanis leírja, hogy minden esetben legyen nálunk egy vészhelyzeti táska, akár külföldre akár belföldre utazunk.
A példában ugyan arról beszél, hogy repülőgépes utazásnál, ha a csomag véletlenül elveszik, akkor se szenvedjünk pár napig hiányt semmiben sem.
Pláne ha menetközben netán eltérítik a repülőgépet, mint az a – kiadványban megemlített „Szabadság különjárat” című filmben történt. Az utasok ugyanis a Budapest-Szombathely táv helyett Nyugat-Németországba kötöttek ki.
Visszatérve a vészhelyzeti táskára abban a szokásos élelmiszeren, innivalón kívül pedig legyen elemlámpa, tartalék telefonakkumulátor, kesztyű, gyógyszerek, kézfertőtlenítő, pokróc is.
Igen, ezek amolyan tábori eszközök viszont, amikor történik valami gyorsan hasznukat vesszük. Mi éppen Bábolnánál értük utol az akkorra már több tíz km-es kocsisort olyan 14 óra körül, hófehér hótakaró borította be a tájat és a legtöbb már régóta ott várakozó autó tetejét is.
Akkorra napnál is világosabbá vált, hogy aznap ott éjszakázunk a kocsiban, mert egész addig is végig csak araszolva tudtunk haladni és a rádióból hallottak sem kecsegtettek semmilyen jó hírrel. Valójában mázlisták voltunk, mert ahol megálltunk éppen ott volt egy McDonald’s és benzinkút is, így sokaknak – a velünk együtt ott rekedt szomszédaink közül – az első nyílegyenes útja rögtön ezekre a helyekre vezetett tartalékolás céljából. Egy elemlámpa a sötétben viszont jól jött volna, ugyanis felváltva aludtunk, mert az autót járatni kellett, hogy meleg is legyen. Néha meg azért jó lett volna nem a vaksötétben kimenni, kicsit kinyújtóztatni elgémberedett végtagjainkat.
A telefonok is gyorsan merültek, bár sokszor térerőnek is csak a hűlt helyét láttuk. Ezt sem tudja már manapság elképzelni az ember, hogy olyan helyzetbe kerülhet, ahol nem tudja használni a telefonját.
A könyvben szerepel az is, hogy bármilyen vész esetén csak rövid szöveges üzenet küldésére használandóak ezek a készülékek. Rendkívül hasznos ez a tanács is, hiszen soha nem tudhatjuk meddig tartanak ki még a tartalék akkumulátorok is bármilyen veszélyhelyzet esetén és jellemzően az embernek az az érzete, hogy süket fülekre talál a vészkiáltása, mert nem menekítik ki azonnal.
Vészhelyzeti forgatókönyvek, hogy biztonságban légy
Japánban a földrengések kapcsán már a gyerekeket is kiképezik, hogy mit kell csinálni egy ilyen természeti katasztrófa bekövetkezésekor. Itthon is vannak az iskolákban olyan próbák, ahol egy esetleges tűzesetre készítik fel a nebulókat.
Igen, alapjában véve ügyes életrevaló mindenki és minden helyzetben feltalálja magát a prevenció azonban éppen úgy – mint az egészség kapcsán – itt is életmentő lehet.
