Leírás

Ez az egész valahogy úgy indult, hogy körülbelül 7–8 évesen elszökött az akkori kutyánk.
Kicsiként az tűnt a legjobb önkifejezésnek, ha leírom az ezzel kapcsolatos érzéseimet. Így az első vers, amit papírra vetettem, egy elkóborolt négylábúnak szólt. Ekkor jöttem rá, hogy a versírás remek formája az önkifejezésnek. Így hát velem maradt. Később aztán annyira megtetszett, hogy az iskolaújságba is publikáltam párat. Majd fiatal felnőttként a rap műfaj ragadott el, rengeteg vers dalszövegköntösbe öltözött. Így alakult ki az előadói nevem: Audiopoeta.

Ez a kötet az elmúlt 15 évem érzelmeinek összetömörített formája egy kis művészeti csokorba.
Az irományok – bár sokszor úgy tűnhet, hogy összevissza jönnek, de – pontosan meghatározott sorrendben követik egymást. Direkt nem a megalkotásuk időpontja alapján, vagy a versek tematikáját követve vannak rendszerezve. Aki elolvassa őket, velem tarthat azon az igen érdekes, színes, olykor hektikus utazáson, amelyen jómagam is részt vettem az előző 15 évben.
Jó utat!