Blog

Egy tanösvény fatáblája. Az Ethnográfia című néprajzi folyóirat 1916-os száma. Egy levél a blogom rajongójától egy linkkel. A lellei általános iskola honlapja. Egy badacsonyi parkolóban lévő kőtábla.
Mi a közös bennük? Mind-mind egy-egy mesét rejtenek. Egy régi legendát a Balaton környékéről. Csak nyitott szemmel kell járni.

2018 óta lesem nyitott szemmel ezeket a nyomokat, azóta gyűjtöm a balatoni mondákat és legendákat, és egy elképesztő világ tárult elém. Gőgös királylányokkal, a badacsonyi vulkán urával, pásztorleánykákkal és ördöngös nénével, betyárokkal és kétségbeesett szerelmesekkel, gonosz földbirtokosokkal és bátor legényekkel, András királlyal és Krisztus urunkkal.

Nagyon izgalmas a Balaton mondavilágát kutatni.

Egyrészt mert a Balaton maga is varázslatos, másrészt mert a mondák is egy különleges világot tükröznek. Magukba sűrítik a történelmet, régi korok emlékeit, a népmesék örök igazságait és gyermeki képzeletvilágot.

Honnan ered ez a rajongásom a mondák iránt?

Gyakorlatilag az anyatejjel szívtam magamba. Az én anyukám nem Piroska és a farkast vagy Andersen Hókirálynőjét mesélte esténként lefekvéskor, hanem az Árpád-házi királyok történeteit. Hamarabb tudtam meg, hogy miért sétálhatott be Imre király fegyvertelenül a Szent Koronával a fején az ellenséges táborba, mint hogy Hamupipőke miért hagyta el a cipőjét. Hamarabb felsoroltam a 23 Árpád-házi királyt, mint a hét törpét.

Szóval elkezdtem gyűjteni a balatoni mondákat és legendákat, és teljesen elvarázsolt, amit találtam.

A Balaton keletkezését például van, aki óriásoknak tulajdonította, mások egy részeges pásztornak, megint mások András királyunknak, a keresztények pedig nem kisebb személyiségnek, mint Szent Pálnak. S ha már a keresztényeknél tartunk, tudtátok, hogy Krisztus urunk több ízben is megfordult a Balatonnál? Először akkor, amikor szüleivel Betlehemből Egyiptomba menekült. Szerencsére pont útba esett Zamárdi.

Hatalmas lángoló szerelmek helyszínei a Balaton környéki települések.

S ezzel szülői tiltás, csalódás, tragédia, vagy éppen negyven évig tartó boldog házasság is jár. Rengeteg csoda is történt szeretett tavunknál. Ezért is lett a könyvem címe a Csodák tava. Ugyanakkor már az elején felmerült bennem a kérdés: ez vajon mást is fog érdekelni? És jöttek a hullámhegyek és hullámvölgyek.

Egy-egy, a blogomon posztolt mese után megugrott a statisztika – jippié, másoknak is tetszik! Másik mese után csak a család lájkjai – brühühű, érdemes egyáltalán csinálni? Egy visszajelzés, hogy elmentünk megnézni azt a várat, mert annyira megtetszett a róla szóló monda, és a lelkesedés megint a csúcson. Aztán egy próba: kirakok egy bikinis képet magamról – 72 lájk. Kirakok egy mondát, ami előtt komoly kutatómunkát végzek, még annak is utánajárok, hogy a török időkben hogy káromkodhattak – 12 lájk. Folytassam?

Van egyáltalán értelme a mai, felszínes influenszerektől hangos világban mondákat, legendákat kutatni?

És akkor azt mondta a sógorom: de hát Hugi, ez tulajdonképpen egy kultúrmisszó. Ne törődj a lájkokkal, számokkal! És valóban. Lehet, hogy a bikinis kép több lájkot ér el. De ki emlékszik rá két héttel később? Lehet, hogy a Fekete-hegy legendáját kevesebben olvassák. De, aki elolvasta, annak biztos eszébe fog jutni, amikor legközelebb Köveskál közelében jár.

– Anyu, felmondhatom a verset, amiből holnap felelünk?
– Tessék, mi történt?
– Holnap felelünk József Attilából.
– Jaj, bocs, elgondolkodtam a blogomon. Persze, mondjad csak. Melyiket kell megtanulni?
– Születésnapomra.
S ahogy mondja a fiam, egyszer csak meghallom:
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani.

Lehet, hogy én is? Na jó, csak egy kicsit. 😊